A síoktatás és a teljes szakma felelőssége a síelők biztonságában | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Sokkal szimpatikusabb képet mutat magáról az ember, ha csendben mosolyog, bólogat a bölcsességeket hallva és megdícséri a jó kezdeményezéseket. De van, amikor a jó kapcsolatok ápolása nem írhatja felül a lelkiismeretet. És innentől kezdve két irányba mehet a felkilátásnak szánt írás utóélete:

  • még többen fogják szidni a szerzőt, és egyre kevesebb barátja marad;
  • nem történik semmi, mert a szakma csak hézagosan olvas a saját szakmájával összefüggő anyagokat az interneten, és még kevésbé reagál rájuk. ;-)

Sokan azt mondják majd, hogy a kritikák és a széthúzás helyett az összefogás vezet előre. Tisztelettel jelzem, hogy logikátlanságban, következetlenségben, restségben, elkendőzésben és hasonló tevékenységekben nem szabad senkivel sem együttműködni. Ha szeretjük a szakmánkat, küzdeni is hajlandóknak kell lennünk érte, képesnek és késznek kell lennünk fájdalmas, kellemetlen lépések meghozására. Ha nincs probléma, felejtsük el az egész témát! Ha viszont van, bele kell törődni, hogy nem lehet csak népszerű lépésekkel, jófejséggel megoldani. Ha rendet kell csinálni, lesz, akinek nem fog tetszeni a rendrakás.

Persze dícsérni én is tudok. Például Fehér Gyulát, aki a Skioutlet.hu tulajdonosaként megszervezte április 24-én, vasárnap a síelők biztonságáról szóló konferenciát. Jó és fontos ötlet volt, és jó volt a kivitelezés is. Ha valami apróbb negatívumot feltétlenül ki kellene emelni, az az előadók felkészültségének változó színvonala volt. De igazán ezért sem lehet hibáztatni, mert semmi jogalapja sem lett volna visszautasítani egyik-másik előadót.

A felkészültség persze sokféle fogalmat takarhat: szakmai felkészültséget és pillanatnyi, az előadásra vonatkozó felkészültséget. Arról kizárólag az előadó tehet, ha nem tiszteli meg a közönségét a felkészüléssel – ehhez semmi köze nincs a szervezőnek. Pedig sajnos ilyen példákat is láthattunk. Tény, hogy nehéz volt megbecsülni a közönség összetételét, és természetesen más módon kell összeállítani egy előadást szakmai közönségnek, mint érdeklődő síelőknek.

Nem tagadhatom, a konferencia utóélete egyre kavargóbb érzéseket kelt bennem. És minél több idő telik el, és ahogy minél alaposabban végiggondolom, és figyelem az utórezgéseket, annál keserűbb a szám íze. Nézzük részleteiben:

  • A sajtó értelemszerűen az esemény megtörténtéről tudósít rövidebb-hosszabb terjedelemben. Kérdéseket nem vet fel, tanulságokat nem von le, de nem is dolga, hiszen a szaksajtó egyszereplős itthon.
  • A helyszínen - talán a friss élmények miatt - a hallókörzetemben lényeges szakmai megállapítások nem kerültek szóba. Az előadásomban néhány nagyon kínos és fontos kérdés is felmerült, de nem kaptam hozzá egyetlen kérdést sem. Hazafelé az autóban felmerültek valóban lényeges témák is, de a beszélgetés résztvevői miatt ez nem meglepő.
  • Az általam látott internetes fórumokon két nap alatt nem jelentek meg hozzászólások, reakciók. A sielok.hu-n az eseményről szóló cikk alatt egyelen hozzászólás van egy kezdő síelőtől, aki szerint az egész arról szól, hogy a síoktatók több munkét akarnak szerezni.
  • A facebookon az általam látott kevés reakció „tetszik”-ekben és olyan jellegű hozzászólásokban merült ki, hogy „a konferencia remélhetőn segített elkerülni a síbaleseteket”.
  • Némileg utórezgésnek számít az SMSZ állásfoglalása (amelyet az ISE is aláírt), bár előzetesen adták ki, de érdemi megállapításokat az sem tartalmaz, elsősorban az önnyugtató kommunikációs műfajba sorolható.

Akárhogy is próbálom értékelni a konferencia utóéletét, a legrosszabb forgatókönyv irányába látszik elmozdulni: a szakma részt vett (már ha részt vett) a konferencián, majd dolga végeztével hátradőlt. Megtettük a magunk feladatát, elmondtuk a véleményünket, meghallgattuk a többiekét, és ezen túl becsszóra jobban odafigyelünk és még jobb minőségben fogunk dolgozni. Ha ez így van, akkor ez a konferencia csak arra volt jó, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket (ennek tökéletes mintapéldája az SMSZ előzetes közleménye).

Ha ez így van, most még nehezebb lesz a figyelmet ráírányítani a valós problémákra és még nehezebb lesz motivációt találni a szakma szereplőiben a megoldás kidolgozására. Nagyon bízom benne, hogy tévedek. Kár, hogy általában igazam szokott lenni.

A konferencia hasznos volt. Hogy jó volt-e, már vitatható; én sokkal alaposabb és végiggondoltabb előadásokat vártam volna, valójában csak néhány igazán lényeges elemeket feldogozó előadó volt, pont azok, akiktől ezt egyébként is vártam volna. De hasznos volt, mert lehetőséget adott a kérdések felvetésére. És ha nem sikerült a helyszínen feltenni a kérdéseket, akkor meg kellene tenni most. Függetelenül attól, hogy mi hangzott el a konferencián, a szakma számára a munkának a konferencia másnapján kellett volna elkezdődnie. Remélem, hogy néhány szakemberben megindult a gondolkodás, de tény, hogy senki nem emelte föl a szavát az utómunka érdekében. Ismerve a szakma hivatalos szervezeteit, onnan nem is várom ennek a szervezését. Én a SKI C.U.L.T. nevében szívesen vállalom, de ismerve a szakmai addigi apátiáját bármilyen szakmai fejlődésre lehetőséget adó kezdeményezésben - még ha az ingyenes is - erősen szkeptikus vagyok.

Mi lenne most a teendő? Fel kellene tenni a leglényegesebb kérdéseket:

  • Van probléma? 
  • Van biztonsági kockázat a síelésben?
  • És ha van, akkor egyszerűen önmagában kódolt kockázatot rejt, amelyen nem lehet érdemben változtani? A megtörtént balesetek a kültéri sport sajátosságai?

Ha vannak gondok, akkor meg kell keresni a gyökerüket. Fel kell állítani egy problémakatasztert. Ha az derül ki, hogy rendszerproblémák vannak (én ezt gyanítom), akkor meg kell nézni, mik azok, végig kell nézni az összetevőket, keresni a megoldásokat stb. 

Roppant hálás lennék, ha valaki cáfolni tudná az aggodalmaimat, ugyanis időnként úgy érzem, itt a SKI C.U.L.T. -ban nagyon egyedül vagyunk a problémák valós megoldásában. A hivatalos szervezetek közleményei és interjúi legalábbis azt mutatják, hogy a megoldásokat alapvetően kommunikációs területen látják.

Mindenesetre mi elkezdünk dolgozni. Aki akar, majd csatlakozik.

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>