A síelők biztonságáról szóló konferencia szakmai tanulságai | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Az április 24-én, vasárnap rendezte a skioutlet.hu a síelők biztonságáról szóló konferenciát. 150-200 közötti résztvevő volt jelen, és feltehetően rajtuk kívül még sokan kíváncsiak az ott elhangzottakra. Különböző hírportálok adtak vázlatos összefoglalásokat, és az előadások egy része írásban is olvasható lesz.

A konferencia szándéka szerint széles skálán össze kell gyűjteni az információkat és minden lehetséges csatornán el kell juttatni az érintettekhez, remélve, hogy ez a törekvés csökkenteni fogja a sísport veszélyeit. Ez igaz azokra a tényezőkre, amelyeken a síelők saját maguk változtatni tudnak. Számos olyan kérdés is van azonban, amelyek a szakemberek számára fontosak, illetve vannak a kockázatoknak olyan tényezői, amelyek rendszerszintűek. Ezek esetében nem elegendő, ha a síelők vázlatosan tudnak róluk (bár nem feltétlenül baj), mert itt a szakma önfejlesztésének és a szakma szervező-vezető szereplőinek a tevékenységére van szükség.
 
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány területet, remélve hogy ezek bővebb kifejtése újabb témákat vet majd fel, és így lesz egyre teljesebb a kép. Dőlt betűvel az előadók által felvetett gondolatokat idézzük kissé egyszerűsítve, az álló betűs a saját véleményünk. Saját igényemhez képest az alábbiakat még nem érzem kellően alaposan és széles körűen végiggondoltnak, sokkal inkább csak vitaindítónak, egy apró lökésnek magam és mások számára, a továbbgondolkodás serkentésére. Mivel az idő jelen esetben fonots tényezőnek tartom, úgy döntöttem, hogy nyilvánosságra hozom ebben az állapotában. Nagyon bízom benne, hogy hatására nem a sértődések száma fog növekedni, hanem újabb szempontok és javaslatok jelennek meg a kibővítésére.
 

Az oktatók képzettsége, bizalom a szakemberekben

  • A legtöbb síelővel a legalacsonyabb szinten képzett síoktatók találkoznak. A legmagasabban kvalifikált oktatók többnyire a legjobb tudású síelőket fejlesztik. A kezdőkkel foglalkozó oktatóknak nem törvényszerűen kell alulképzetteknek lenniük. A síiskolák üzleti működése a költségek minimalizálást helyezi a középpontba a tanuló sítudásának maximalizálása helyett. Jelenleg az európai tendencia a nagy tömegű, futószalagszerű oktatásra irányuló, mechanikus, az oktató kreativitását és gondolkodását tudatosan kerülő képzés. A szakemberképzés feladata kialakítani olyan képzési struktúrákat, ahol az alapszintű oktatókat viszonylag olcsón és nagy tömegben képezik az alapiskola tanítására, mindezt úgy, hogy ebben a szűkebb alkalmazási körben magas szintű, értő tudást kapjanak. 
  • Magyarországon kevés a szakember. A síiskolákban képesítés nélküli fiatalok tömege dolgozik, az iskolai sítáborokban rengeteg az olyan testnevelő, aki nem végezte még el a sítúravezetői tanfolyamot. Égető szükség lenne sok, jól képzett és rendszeresen továbbképzett szakemberre. 
  • A feladatokat el kellene választani: mást kíván egy iskolai sítáborban a gyerekek kísérése mint a kezdők oktatása. Sok síoktató önálló tematikákat, módszereket dolgoz ki, holott nincs meg hozzá a megfelelő tudása, és nincs, akitől ehhez háttértámogatást kapjon. Különböző fórumokon kitűnő síelők próbálják megmagyarázni és meghatározni a síelés technikájának és oktatásának mikéntjét, miközben a legalapvetőbb elméleti felkészültségük sincs meg hozzá. A rendszert rendbe kell tenni, mindenkinek azt kellene végeznie, amiben a legjobb, és mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy támogatást kapjon nála felkészültebbektől.
  • A teljes síoktatási rendszer működésének erőforrások szempontjából nincs meg háttere, ki kell találni, hogyan működtethető egy jól felépített strukturált rendszer.
  • Egyáltalán nem meglepő, hogy gyakran nincs meg a kellő bizalom a szakemberekben. Érdemes megkérdezni a síoktatókat, hogy hány kollégára bíznák rá a gyereküket... Nem a bizalmatlan szülőt kell meggyőzni kommunikációs eszközökkel, hanem felkészült síoktatókkal elárasztani a síelőket. A tapasztalat szerint a világ bármely szakterületét tekintve a szakemberek többsége akkor képezi magát, ha erre rákényszerítik. Nincs ez másként a síoktatóknál sem, hiába hirdet bárki akár ingyenes továbbképzést, ha nem kötelező, a kutya sem vesz részt rajta. Tehát meg kell teremteni a kényszerítő eszközöket a rendszeres és valós továbbképzésre (a háromévenkénti három nap éppen csak több a semminél).
  • Az SMSZ állásfoglalásban olvasható érv a szakemberek oktatása mellett sem segíti a bizalom erősítését („A képesítés nélküli oktatás jogellenes, és mivel nincs biztosíték arra, hogy nem veszélyezteti a tanulók testi épségét – határozottan elutasítjuk.”). 
 

Biztonsági ismeretek

  • A tanulmányok szerint az oktatás során a biztonsággal és balesetmegelőzéssel kapcsolatos elméleti tudást nem sikerül átadni a gyakorlati oktatás során. Ezeket a tudásterületeket az idézett tanulmány a következőként határozza meg: közlekedési szabályok, a felszerelés ellenőrzése, védőfelszerelések, bemelegítés, esési technikák, lavinaismeret, elsősegélynyújtás stb. Az oktatóknak listaszerű protokollt kellene követni ennek érdekében.
  • Pontosan és megalapozottan meg kell határozni a balesetmegelőzéssel kapcsolatos tartalmi területeket. Az „alapos” kifejezés azt jelenti, hogy nemcsak felsorolunk néhány ilyen területet, hanem megnézzük az elsajátításuk folyamatát. Példa: semmi értelme sincs a gyerekeknek előadást tartani a FIS10-ből a sítábor előtt, mert semmit sem fognak belőle alkalmazhatóan megtanulni (ez tipikusan a felelősség áthárításának roppant veszélyes terepe). Viszont az oktatónak úgy kell mozgatnia a csoportot, hogy a FIS10 tipikus közlekedési helyzeteit felépíti, a tanulókat „spontán” beleviszi a helyzetekebe, a helyzeteket megoldja és tudatosítja. Így ugyanis a gyerekek a közlekedés szabályait azok valós környezetében valóban ösztönszerűen megtanulják, szemben egy előadás életszerűtlen közegével. (Lassan megérjük, hogy egy gyerekeket soha nem látott irodai pedagógus eredményes FIS10 dolgozat megírásához köti majd a sítábori részvételt.)

 

Védőfelszerelések

  • A sisak használata 30-50%-kal csökkenti a fejsérülések számát, de ez inkább a könnyű esetekre vonatkozik. Valójában a halálos kimenetelű fejsérülésekben nincsen szignifikáns csökkenés. Ami nem különösebben meglepő, mert a sisakokat a szabványok szerint 20-30 km/h ütközésig vizsgálják.
  • Ugyanakkor tanulmányok és a tapasztalatok alapján a sisak zavarja a hallást, és szűkebbre zárja a testsémát (a síelő így még inkább „burokban” síel, még jobban kizáródik a külvilág). A sisakot viselő síelők gyakran bátrabban és a környezetüket kevésbé figyelembe véve síelnek. Ha ezt összevetjük azzal, hogy a legsúlyosabb balesetek az ütközésekből származnak, akkor olyan szempontok merülnek fel a sisakkal kapcsolatban, amelyeket újra kell értékelni. Pl. nincs mérvadó tanulmány arra vonatkozóan, hogy az ütközéses balesetek számának növekedése (bizonyos staisztikák szerint ugyanis nő, mások szerint nem) nincs-e összefüggésben a sisakok használatának terjedésével. Mert ha igen, a sisak részben attól véd meg, amit saját maga idéz elő. 
    A valóban mérvadó (és nem kereskedelmi célokból elhangzó) ajánlások szerint, az hordjon bukósisakot, aki fél, aki kevésbé sportos (az esések ösztönös megoldására kevésbé képes), aki nagyon hozzászokott. Gyerekek számára anatómiai okokból kötelező. Oktatók számára a saját véleményünk szerint inkább ellenjavalt a sisak használata (a példamutatás kérdése pedagógiai szempontból nyilvánvalóan nem megalapozott).
  • A gerincvédőről sokkal kevesebb szó esik a védőfelszerelések között, pedig legalább annyira fontos. Valószínűleg még nem sikerült olyan erősen megtalálni az üzleti motivációkat benne, mint a sisakban. Feltehetően amikor a sisakbiznisz elkezd csökkenő tendenciát mutatni, hirtelen erőteljes kampány fog indulni ennek érdekében is.
  • Szakmai szempontból a sisak marketingje leginkább azért káros, mert átcsoportosítja az erőforrásokat a valóban fontos területekről. Amennyi energiát és pénzt már elnyelt a sisakmarketing, azt pl. hasznosabban fel lehetett volna használni a testnevelő tanárok képzésére, az alapszintű oktatók továbbképzésére, a síoktatás népzserűsítésére stb.
  • A balesetek egy részénél a sisak leesik a fejről. Ennek oka lehet a rossz méret, a napszemüveg használata síszemüveg helyett, vagy a sisak alatt hordott sapka. Ebből a szempontból nagyon veszélyes a freestyle világában hódító divat, miszerint a sisakot a vastag sapka és a síszemüveg fölé veszik fel, amely így gyakorlatilag alig véd.
  • A síkötések szempontjából a hátul oldara is nyitó kötések lennének a kívánatosak, a mostaniak visszalépésnek tekinthetők. A mai kötéseknél ezeket az kritikus irányokat úgy oldják meg, hogy a kötés egy olyan irányba tereli a mozgást, ahol a kötés már oldani képes. Ezzel együtt bizonyos vélemények szerint - és ezt a tapasztalatok is alátámasztják - a kötések az egyik leggyakoribb keresztszalag-szakadás esetére lényegében teljesen érzéketlenek.

 

Sítechnikai kérdések

  • A konferencián bemutatott videón egy gyereket lehet látni, hogy a gyerek meg akar állni egy számára egyébként ismert, nem túl nehéz lejtőn. A videó a jelenlévő felnőttek és oktatók gyors és hideg fejű reakciójára hívja fel a figyelmet.
  • A videón jól látható, hogy a gyermek fékező hóekével akar megállni. A fékező hóeke csak arra alkalmas, hogy normális hóviszonyok mellett, nem túl nagy sebességnél fékezze a sebességet, esetleg segítsen megállni. Már olyan sebességeknél sem alkalmas a megállásra, mint amilyeneket akár egy kezdő lejtőn el lehet érni, főleg ha egy kicsit keményebb a pálya. Ilyenkor a síelő egyre erősebben nyomja kifelé a léceket, egyre nagyobb terpesz alakul ki, egyre merevebb, görcsös izommunkával, a súlypont egyre hátrébb kerül. Mindenki látott már ilyen mozgást, és pontosan tudjuk, hogy mi a vége: erős izomzattal ugráló, „röcögő” lécekkel esetleg sikerül megállni. Amikor a gyerekek így érkeznek meg a sílifthez, szinte soha nem tudnak megállni, az utolsó 20-30 méteren változatlan sebességgel rombolnak a sor felé. Aztán vagy megfogja őket a sor, vagy ha megállnak, akkor mindig úgy történik, hogy az utolsó pillantban felhagynak a fékező hóekével és elkanyarodnak.
    Ha egy kezdőt az egyenes siklás után rögtön a fékező hóekére tanították meg, ezt fogja elővenni, ha bajba kerül. A fékező hóeke merev görcsös tartást eredményez, és minél kritikusabb a helyzet annál nagyobb lesz az általa okozott görcs. Mivel - nevével ellentétben - törvényszerűen nem fékez, a sikertelen kísérlet miatti pánik is megjelenik, és láncreakciószerűen nő a görcs és a pánik, és ebből a helyzetből még akarattal elesni sem nagyon lehet.
  • A síelőnek az első megállási és lassítási módszerként az elkanyarodást kell megtanítani. Így a nehéz helyzeteket is inkább elkerülni fogja, és nem egy görcsös akarattal fog feléjük rohanni, arról nem beszélve, hogy bármilyen körülmények között sokkal hatékonyabb módszer a kanyarodás. A fékező hóeke oktatását veszélyessége miatt teljesen ki kellene venni az oktatásból (a SKI C.U.L.T.-módszerben egyáltalán nem szerepel). Aki megtanul helyesen kanyarodni, az később tanulás nélkül is tudni fogja a fékező hóekét.
  • A fékező hóeke csak egy - bár talán a legfontosabb - példája a tanítandó vagy elkerülendő sítechnikáknak. A síoktatók számára szükség van egy olyan szakmai háttértámogatásra, amelyik segít kiértékelni a tanítandó gyakorlatokat. Biztonsági szempontból a tematikákat és módszertanokat folyamatosan kell fejleszteni és értékelni.

 

Előkészületek, körülmények

  • Szerencsés lenne a nagyobb sítáborokba orvost is vinni. Az lehet kérdés, hogy ez valóban reális célkitűzés-e, a haszna kevésbé vitatható. 
  • A tábor előtti adatlap, felmérés valóban fontos, bár ennek egy kirándulásokat szervező tanár számára rutinszerű feladatnak illene lennie, ha másként nem, az iskolaorvossal együttműködve.
  • Iskolai sítáborok esetében reálisan megoldható a száraz felkészülés tömegsportszerű formában. Az iskola jelelgétől függően akár kötelező feltételként is elő lehet írni vagy kedvezményt lehet adni a teljesítése esetén.
  • Rendkívül fontos a speciális egyensúlyozást biztosító izmok és reflxek edzése. Ilyen gyakorlatsorok a honlapunkon is megtalálhatók.

 

Sípályák

  • Sok helyen lehetnének átgondoltabbak a biztonsági elemek. 
  • Legalább ilyen fontos lenne szabályozni a pályán tartózkodók számát.
  • Alig találni olyan sípáyát, ahol lenne tisztességes pályaszakasz kezdők számára. Néhol a síiskolának van zárt terepe erre, de oda többnyire nem engedik be a köznépet. Biztonsági szempontból fontos lenne, hogy az első lépésektől fokozatosan lehessen eljutni a kezdőpályáig. Nyilván nem mindenhol megoldható ennek a kialakítása, de többnyire a pályák beruházásra fordított költségeihez mérten fillérekből, minimális földmunkával megteremthető egy ilyen zárt pályaszakasz. Tudnám javasolni a pályafenntartóknak, hogy tegyenek egy tanulmányi kirándulást Mátraszentistvánban, lenne mit ellesniük... 

 

A síelés-síoktatás napi rutinja, a szabályozók

  • A probléma ott van, ha a szükséges ismereteket nem alkalmazzuk, nem ezeknek megfelelően végezzük a munkát.
  • Hiába végez valaki a legjobb eredménnyel is a síoktatói vagy sítúravezetői tanfolyamon, ha utána nem foglalkozik a tudásával. A tudás karbantartása, a továbbképzés elengedhetetlen.
  • A vizsga szűk keretek között a pillanatnyi tudást méri. Az oklevél másnapján az oktató már azt tanít a pályán, amit csak akar. Nincs ellenőrzés és kontroll. A háromévenkénti három nap továbbképzés édeskevés a tudás frissen tartásához.
  • Az intézményvezetők felelőssége, hogy a pedagógusok eljuthassanak a megfelelő, támogatott továbbképzésekre.
  • A szakigazgatás felőssége, hogy körülírja és szabályozza az iskolai sítáborok szervezésének feltételeit. Ugyanakkor a szakma összes szereplőjének félelme, hogy ez a szabályozás a véleményük kikérése nélkül történik meg, és ellehetetleníti a táborok szervezését.
  • A szabályozásnak a realitások figyelembevételével és az erőforrások hozzárendelésével kell megtörténnie. Az SMSZ állásfoglalásában az olvasható, hogy szerencsés lenne, ha az iskolai sítáborokban szakmai munkát csak vizsgázott síoktatók végezhetnének. Magyarországon 300 körüli regisztrált síoktató van, és ennél kevesebb a valóban aktív síoktatók száma. Nem kell komoly matematikai művelet, hogy egy ilyen rendelkezés után a sítáborok száma a töredékére esne vissza. Ennél sokkal megfontoltabban és végiggondoltabban lehet egy ilyen nagy rendszert módosítani.
  • A szervezett síoktatásnak azt kell jelentenie, hogy a szervezetben van egy olyan hozzáértő személy, aki irányítja a szakmai munkát. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy a síiskolákban dolgozó oktatók azt tanítják, amit akarnak, mondván, hogy már régóta oktatnak. A síiskolának biztosítania kellene, hogy a tanulók valóban megfelelő oktatásban részesüljenek. 

 

Az oktatás-tanulás

  • Aki biciklizni tanítja a gyerekét, megtanítja a kerékpározás technikáját és a közlekedési szabályokat, mielőtt kiengedi a forgalomba. 
  • Pontosabban úgy tanítja meg a technikát, hogy közben együtt kerékpározik vele, és a technikával együtt szoktatja hozzá a forgalomhoz és szabályokhoz. Nem felolvassa neki a KRESZ-t, és nem írat belőle dolgozatot. A technika és a közlekedni tudás, valamint a forgalomban való viselkedés nem egymás után megtanulandó, diszkrét tudáselemek, hanem együtt fejlődnek és épülnek be a gyerek személyiségébe. Idegrendszeri szempontból folyamatos assziciációk épülnek fel a technikai kivitelezés adott szintjein az ott gyakran előforduló forgalmi helyzetekhez. 
  • A síelésben is hasonlóan történik a tanulás folyamata. Azért nem kell megtanítani az egyenes siklás után a fékezést, mert nem kerülhet olyan helyzetbe, ahol fékeznie kell - ennek a biztosítása az oktató dolga. Így viszont meg tud tanulni kanyarodni, és mire olyan helyre kerül, hogy lassítania kellene vagy meg kell állnia, addigra már tud kanyarodni. Nem lehet úgy építkezni, hogy megtanítom a tanulót elkerülni azokat a vészhelyzeteket, amelyekbe én vittem bele.

 

A célok, elvárások

  • Tudjuk, hogy a gyerekek miért mennek sítáborba? Fel szoktuk ezt mérni? Tudjuk, hogy mekkora az igény a funparkokban való síelésre? Tudjuk ezt befolyásolni?
  • Tisztáztuk magunkban, mik a céljaink a síeléssel? És síoktatóként tisztáztuk, hogy a mi a vendég célja a síeléssel? És ha nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor vajon ki fogja diktálni a tempót? A szülő (a vendég) vagy mi? 
  • Hosszú távon a céloknak reálisan megalapozottnak kell lenniük. Adott esetben tűnhet úgy, hogy érdemesebb alább adni a céljainkból és rohanni a vendég elvárásai után, de ez nagyon csalóka. A síiskolákban a gyerekek adják a vendégek többségét. Felnőttek sokkal ritkábban jelennek meg. Nem lehet, hogy azért, mert a síiskolák nem tudnak olyan programot (tudást) nyújtani, ami időtálló?
  • A kevesebb pénz rövidebb időt eredményez. A hazai pályák használata a kevesebb pénz ellenére több síeléssel eltöltött időt tesz lehetőve.

 

http://www.skiculture.hu/mi-igy-latjuk/sioktatas-es-teljes-szakma-felelo...

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>