Modernkori elhülyülés | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Az egyik informatikai magazinban kiemelt téma az ikt (infokommunikációs technológiák) használata az óvodákban és az iskolákban. Kiderül, hogy a kreatív, haladó szellemű tanárok intenzíven használják ezeket az eszközöket, de sok a maradi intézmény és pedagógus, akik pánikba esnek az interaktív lehetőségektől. A „hagyományosnak nevezett, poroszos iskolarendszer, amely nélkülözte az a telekommunikációt és az információs technológiát, egyértelműen nem felel meg az 1996 után született gyerekeknek…” – olvashatjuk.

Azt is megtudhatjuk, hogy a jövőben a gyerekek táblagépen fognak jegyzetelni a közös füzetekbe, skypolnak az óra alatt, így nem fognak hangosan csevegni (mert halkan sokkal jobb…), a tanárnak a kérdéseket sms-falon teszik fel, sőt bizonyos órák távjelenléttel fognak lezajlani. Állítólag van némi ellenállás a „kognitív tudománnyal” szemben, pedig a több csatornán érkező információ feldolgozása hatékonyabb.

Csak azt tudnám akkor, hogy miért csökkent az emberiség intelligenciaszintje az utóbbi 100-200 évben. És miért érzem úgy – kissé szégyenkezve –, hogy a mai korban átlag feletti (ki)műveltségemmel sötét bunkó lennék a XIX. századi középosztálybeli szalonban, aki meg sem mer szólalni? Miért nem írhatok le egy összetett mondatot amiatt, mert nem olvassák el? Miért tilos a tankönyvekben többszörösen összetett mondatokat használni?

És miért olvasom érdekes utórezgésként pont ma az Origó címlapján, hogy „A Google, a Yahoo és az Apple dolgozói Waldorf iskolákban óvják gyermekeiket, ahol még az otthoni számítógéphasználatot is rossz szemmel nézik. Mit tudnak?” A cikkben pedig többek között ilyeneket olvashatunk: „Abszolút elvetem azt a gondolatot, hogy az általános iskolákban helye van a technológiának”, nyilatkozta a Times-nak a Google egyik vezető beosztottja, Alan Eagle…

A kérdések részben költőiek, hiszen a válaszok egy részét elég jól tudjuk. A probléma – talán –  ott kezdődött, amikor némi lesajnálással elváltak a hasznos, fontos tantárgyak a „készségtárgyaktól”. Hiszen van, ami lényeges, ismeretközpontú, amelyre tanulni kell és magasabb szintű tudományok világába vezeti be az elmét, és van, ami alacsonyabb rendű, mert csak „csinálni” kell, és nem pedig a tudományokhoz kötődik.

Mintha az elménknek – műszaki szempontból az agyunknak – lenne egy elméleti része, és egy másik része foglalkozna a mozgással, a cselekvéssel. Pedig a motorikum az idegrendszeri működéseknek szerves része, nem pedig egy különálló részegysége. Vajon miért jelennek meg az érzelmek az arcunkon és a tartásunkban? Azért mert elválaszthatatlan kapcsolatban vannak egymással.
Tudjuk-e, hogy ha egy kérdést „fejben” válaszol meg a gyerek az órán, sokkal kevésbé hatékonyan jegyzi meg, mintha ki is mondja a választ? A kettő között az a különbség, hogy a megfogalmazás még nem igényli a beszédközpont használatát, a kimondás viszont a teljes beszédközpontot ingerületbe hozza, annak a motoros (mozgató) részeivel együtt. Ugyanez a helyzet az írással is. Aki nem érti az emberi agy komplex működését, az azt sem érti, hogy teljesen más számítógépbe jegyzetelni, mint kézzel írni. Nem csak azért, mert fárasztóbb az írás. Hanem azért, mert az írás egy rendkívül bonyolult mozgásos tevékenység, amelyben egymásra épül a végrehajtás és az érzékelés, amely rendkívül kifinomult mozgáskoordinációt igényel. A leírandó információk szorosan összekötődnek az írás folyamatának mozgásos agyi tevékenységeivel, és nagyságrendekkel hatékonyabban fejlesztik az intelligenciát. Számos kutatás foglakozott már azzal, hogy a kínai és japán írás mennyire más jellegű hatással van az agyra, mint a latin írás (az összetett írásjelek és az ecsethasználat miatt).

Amikor kezembe kerülnek a nagyszüleim relikviái, mindig elcsodálkozom, hogy akkoriban milyen gyönyörűen írtak az emberek. A mi írásunk meg csak egy ronda macskakaparás – tisztelet a kivételnek. Miközben a gyönyörű írások tulajdonosai közül sokan csak nyolc elemit végeztek. Semmi modern oktatási technológia, és mégis komoly eredmény. Megkockáztatom, hogy a nyolc elemivel legalább annyira kifinomultak és műveltek voltak, mint most egy érettségi vagy egy semmire-sem-jó főiskolai diploma birtokosai.

A titok szerintem az, hogy elfelejtjük az ember komplexitását egységben megérteni. Hogy a motorikum háttérbe szorul, mert az elmét kell fejleszteni a modern korban. Amikor pedig a túlzott elméleti élet miatt jönnek a szervi betegségek, pánikszerűen nekiállunk kompenzálni (túlkompenzálni), edzőteremmel, futással stb.

De ezzel nem áll vissza az egyensúly: lesz egy elméleti oldala az életünknek, és lesz egy testi oldala. A futópad éa a heti 3 óra TRX nem fogja visszaállítani az egyensúlyt, mert nem kapcsolódik szervesen össze az életünk két része. A semminél persze jobb, de a jóhoz képest semmi.

Elképedve hallottam vagy húsz éve, hogy az óvodában a gyereket futni tanítják. Futni??? Tanítják??? Ez nevetséges gondoltam, egy gyereknek a futás szinte genetikus, veleszületett tulajdonsága.
Hát nem. Nem tudunk járni - az élsportolók sem. A járás a gyakorlás mellett alakul ki. A gyakorlás maga a járás. Az élsportoló sem jár, hanem edz. Autóval megy az edzésre, ahol maximálisan megterheli a járással fel nem készített testét - majd előbb-utóbb megsérül, elkopik.

Tudjuk-e, hogy állás közben milyen bonyolult reflexes idegrendszeri motorikus intenzitás folyik? Az egyensúlyunkat számos kisebb-nagyobb izom összehangolt megfeszülése és ellazulása tartja fenn. Különben elesnénk. És milyen intenzitással dolgozik az idegrendszer ülés közben? Ugye erre nem kell válaszolni.

A mozgás idegrendszeri fejlesztő hatása felülmúlhatatlan. Kimutatott tény, hogy az egyensúly fejlesztésével fejlődnek a matematikai-számolása képességek. De visszafelé nincs ilyen összfüggés. Vajon tudja az a szülő, aki a tanulmányi eredmények miatt eltiltja a gyereket a sporttól, hogy mit tesz a saját gyerekével?
Tudjuk, hogy egy stabilitási reflex kiépülés hogyan és mennyi idő alatt történik meg? Ehhez gyerekkorban napi 6-8 órát kellene állni, szaladni a gyereknek. És mennyit járnak ma gyerekek? Összeségében egy órát sem naponta. És mennyit áll-sétál egy felnőtt? Ennyit sem.

A mozgást vissza kell hozni az életünkbe, és szervesen beillesztve. Nem a modern sportdivatok ellen mondom ezt, hanem azokat kiegészítve. El kell mennünk rendszeresen sétálni-gyalogolni, ugyanis a gyaloglás az egyik legalapvetőbb mozgásformánk, szinte minden arra épül. Ha többen megyünk, és beszélgetünk közben, máris még jobban igénybe vettük az elménket. De magunkban is végig lehet gondolni a napot, vagy megfogalmazni pár levelet (és ha ezeke meg is jegyezzük, a memóriánkat is fejlesztettük).
Írni kellene kézzel is, és ha lehet, ügyelve az írás szépségére.

És nem kivenni a tollat a gyerek kezéből, hanem beletenni. És nem eltiltani a sporttól, hanem elmenni vele sétálni a tévénézés helyet.

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>