A Dachstein-gleccser másik arca | SKI. C.U.L.T. -- skiculture
/** * @file * Returns the HTML for a node. * * Complete documentation for this file is available online. * @see https://drupal.org/node/1728164 */ ?>

Úton a szűzhóhoz Az idei téli szünetet Ramsauban töltöttük, és – amennyire erőnkből telt –bejártuk a környék síterepeit. A Schladmingi völgyet már jól ismertük, voltunk Flachauban és Zauhenseeben is, mind a kettő nagy élmény volt. De az igazi kalandot mégis csak a Dachstein-gleccser jelentette!


Nem a „hagyományos” gleccseren síeltünk, hanem a sítúra útvonalakat használatuk: a térképen ezeket a pályákat már csak szaggatott vonallal jelölik, mert nem ellenőrzöttek és karbantartva sincsenek!

Lift oszlopok nélkül

Korán reggel érkeztünk a kabinos felvonó aljához. Az impozáns déli falat közelről meg tudtuk tekinteni, hisz a felvonó pár méterre megy el tőle. A lift másik érdekessége, hogy nincs oszlop, pedig kb. 1 km a szintkülönbség!

Pár bemelegítő menetet mentünk a gleccseren, aztán irány a létra, és az alagút!

Bence a létránÉs a békés gleccser után máris Ausztria sítúra útvonalainak közepén voltunk. Ide már illik magunkkal vinni piepset, és lavina lapátot is. (Volt is nálunk.) A pálya állapotáról a felvonónál érdeklődtünk, és nem vettük félvállról az intelmet, hogy mindenképp figyeljünk oda az aktuális lavinaveszélyre! Ezt a helyet csak azoknak ajánlom akik már könnyedén veszik a fekete pályákat, már van legalább egy kis gyakorlatuk a szűzhavas sízésben, és találnak olyan társat aki már ismeri a terepet!


Az oroszlán szájábanAz alagút után egy kis biztosított séta következett keresztben a meredek lejtőn (nem szabad felcsatolni!), és utána következett a szűzhavas siklás! Csatolás után a bátrabbak beleugrottak a lejtőbe – kb. 2 méteres kis esés –, de körbe is lehet menni. A túrának ez a legmeredekebb része, és általában a hó is itt a legjobb! Egy hosszú völgybe érkeztünk, aminek a végén jobbra kellett tartani, ha vissza akartunk érni a felvonóhoz.

De mi szerencsére találkoztunk Juttával, aki Ramsauban lakik, és megmutatta nekünk a faluba vezető legjobb utat, így nem a jól ismert jobbos, hanem az ismeretlen balos úton mentünk. Jutta igazi női tempóban közlekedett, és mi (valamennyire) edzett fiúk nem bírtuk tartani vele a lépést. Kb. 60 métert kellett szintben felfelé gyalogolni, de mi még csak félúton jártunk, amikor ő már fent unatkozott.

Sajnos a hóviszonyok nem voltak a legjobbak, de így is nagy élmény volt egyfolytában pályán kívül lesíelni 1500m-t!

Ifj. Kadlecsik Márton

Dachstein - Sasfészek

 

 

 

/** * @file fb-social-plugin.tpl.php * Theme the more link * * - $plugin_type: the type of this plugin * - $tag_name : the tagname of this plugin */ ?>